5. Fejezet

5. Nap

✨Ayami Pov✨

Tegnap JiMin felhívott,hogy menjek át pár órára TaeHyunghoz mivel Ők nem lesznek otthon és ha szüksége lenne valamire vagy szimplán csak unná magát,akkor ott legyek. Gyorsan összekaptam magam,mivel JiMin azt mondta siessek. Mikor beléptem a szobájába szokásához híven sorozatot nézett. Bár most ilyen állapotban nem is nagyon tudna mást csinálni. Azt hiszem mást várt mivel azt mondta:"Remélem nem csináltál semmi marhaságot." Akkor ezek szerint ChimChim nem mondta Neki hogy áthívott. Elkezdtük nézni a HeartStringst,de előtte volt egy kisebb vitánk BOFvs.HS. Azt az egy mondatát még most sem tudtam kiverni a fejemből.
"Akkor nem jönnél be." Mikor rákérdeztem azt mondta biztos rosszul hallottam. Talán tényleg csak beképzeltem. Valamiért késztetést éreztem arra,hogy hozzá bújak film nézés közben. Azt hiszem zavarba jött,de úgy láttam hogy nem bánja. Mintha csalódotságot láttam volna szemeiben,mikor megtudta hogy barátom van. Pár óra film nézés után,kiment a mosdóba. Mivel egész este semmit nem aludtam és a film is elég unalmas volt,bealudtam. Hallottam mikor visszajött,de próbáltam tovább aludni. Kikapcsolta a filmet és befekütt mellém. Szorosan magához húzott. Jól esett a karjai közt lenni. Úgy éreztem mellette biztonságban vagyok. Már épp átléptem volna az álmok kapuját,mikor Tae elkezdett hallgan dúdolni. A dalt nem tudtam hova tenni. Tae így érezne..irántam?
-Talán meg kellene kérdeznem,hogy érez?-töprengtem hangosan.
-Minek? Hogy a kicsi lelkedbe tiporjon?-jelent meg Hei a konyhában.
-Mostanában elég furcsa vagy. Olyan..más.-utaltam itt arra,hogy régen egy olyan lány volt aki tele volt energiával és adott magára. Nos most meg..egésznap pizsamában gubbaszt a szobájában és ki sem mozdul onnan.
-Hm..változik az ember.-rántott vállat.
-Mióta Kookieval a randiról...
-Az nem volt randi!-csattant föl hirtelen. Azt hiszem nem csak én, de még Ő maga is meglepődött hirtelen kitörésén.-A hugoddal nem szokás randizni.-folytatta nyugodtabban.
-Mi az hogy a...húgoddal?-ha most azt mondja,hogy Kook a bátyja én tuti dobok egy hátast.
-JungKook..azt mondta hogy úgy tekint rám,mintha a kishúga lennék.-vallotta be végül. Ezen muszáj volt elnevetnem magam. -Hei ez...abszurdum. Bár annyi pénzem lenne ahányszor JungKook felcsinált a puszta nézésével. Akkor most vagy arról van szó,hogy Jung egy pedofil állat aki a saját húgával is csinálja vagy hazudott.
-Gondolod?-ült le velem szembe.
-Tudom. Úgy hogy szedd össze magad,mi előtt még elhalásznák előled.
-Igazad van. Most rögtön odamegyek!-jelentette ki és már meg is célozta az ajtót. Örülök hogy újra a régi.
-Ja és Aya...-fordult vissza.-Amit mondtam..felejsd el. Kérdezd meg tőle.-lépett ki-most már tényleg-a konyhából.
Azt hiszem ez nem lenne helyén való dolog. Nekem barátom van. Nem szabadna ilyeneken törnöm a fejem.
-Emlegetett szamár.-pillantottam rezgő telefonomra.
"Legyél fél óra múlva a parkban. Bemutatlak valakinek. Ne késs! Xox,Ayato"
Igazából hozzá szoktam már ehhez a parancsoló hangnemhez. Mindegy is. Inkább gyorsan összeszedem magam. Nem szeretném,ha elkésnék és dühös lenne. Megint. A legutóbbi találkozásunkkor késtem 10 percet és rögtön azzal vádolt,hogy "biztos elütöttem az időt a kis szeretőmmel". Mikor azt mondtam Taenek szeretem..nem voltam őszínte. De nem akartam panaszkodni így jobbnak láttam,ha ezt mondom. Míg ezt az eszme cserét lefutattam,össze is kaptam magam és gyors léptekkel indultam el a parkba.

✨TaeHyung Pov✨

-Szevasz. Rég láttalak te kis taknyos.-pacsiztam le rég nem látott bátyámmal.
-Vigyázz a szádra! Már könnyedén elbánok veled.-fenyegettem meg.
-Azt kétlem.-nevetett fel.-Amíg nem érkezik meg,üljünk be egy kávézóba.
-Rendben.-beültünk egy sarki kávézóba és rendeltünk két italt. Most biztos azt kérdezitek,hogy én miért nem nyomom még otthon az ágyat? Nos a doki azt mondta hogy nyugodtan járkálhatok már. Holnaptól akár már a próbákra is bejárhatok,amit nem is bánok.
-És..mesélj mi újság?
-Azon kívül hogy lesántultam semmi.-nevettem fel kínosan.
-Mi az hogy "lesántultál"?-ráncolta aggodalmasan homlokát. Elmeséltem hogy történt,mire csak szépen kinevetett. Kössz az együtt érzést.
-Örülök hogy végre nem kell ágynak esve töltenem a napjaim. A tánc próbákra is újra bejárhatok.
-A tánc óra mi?-vigyorodott el. Nem tudtam mire akar célozni.-Mesélj már nekem. Biztos egy csinos kis tanár néni izzaszt meg azokon a tánc órákon. Meg talán máshol is.-hogy is gondoltam,hogy az a perverz feje egy cseppet is változott?
-Sajnos csak tánc órán. Barátja van.
-És akkor mi van? Számít az?-Ő mindig is az az ember volt velem ellentétben,aki gátlások nélkül nyomul rá bárki csajára. Már szólásra nyitottam volna a szám,mikor csörögni kezdett a telefonja.
-Gyere menjünk.-állt fel. A pénzt letette az asztalra és távoztunk.

✨Ayami szemszöge✨

Mikor odaértem a megbeszélt helyre nem volt ott senki. Remek. Megnéztem a telefonomon az időt. 15 perccel előbb érkeztem. Aish! Most várhatok rá -10 fokban negyed órát. Leültem egy padra és vártam hogy megérkezzen Ő nagysága. Gondolataim közben Heire vándoroltak.
Kiváncsi vagyok hogy megy Neki a dolog Kookkal. Bár eddig semmi jót nem kívántam annak érdekében,hogy összejöjjenek most ennek ellenére mégis remélem,hogy sikerül Neki. Rájöttem hogy Hei tényleg szereti JungKookot. Már csak azt kívánom hogy Kook is hasonló kép érezzen íránta,különben Hei újra összezuhan.
"Amit mondtam..felejsd el. Kérdezd meg tőle."
Ezt kellene tennem? Úgy érzem én is többet érzek iránta. Most mégis itt csövelek egy padon a barátomra várva. Várva? Várja a halál. Minden percben azért imádkozom,hogy jöjjön egy üzenet,miszerint lemondja a találkát. Azt mondta be szeretne mutatni valakinek. Nem értem. A baráti körét úgy nagyjából ismerem. Testvére úgy tudom nincs. A szüleinek meg nem hinném hogy egy parkban akarna bemutatni. Most biztos le vagytok döbbenve,hogy még nem láttam egyszer sem a szüleit 3 év alatt. Nos Ayato egy olyan személy aki nem szeret sokat beszélni magáról,a múltjáról vagy a magán életéről. Bezzeg nekem mindenről jelentést kell tennem. Többet tud rólam,mint a saját szüleim vagy legközelebbi barátaim. Újra a telefonomra pillantottam. Pontosan 5 óra. Itt kellene már lennie. Dühösen húztam fel térdeim melleimhez,s unottan hajtottam fejem térdemre.
Nem sokkal később hangos nevetés törte meg a kihalt park csendjét. A hangforrás felé néztem. Ayato volt az és a bemutatni kívánt személy.
Mikor odaértek hozzám Ayato egy csókkal köszöntött Ő meg csak állt ott olyan ledöbbenve,mint én.
-Ayami?-kérdezte hitetlenkedve.

4. Fejezet

4. Nap

✨TaeHyung Pov✨

-Ne legyél már nyuszi!-szólt rám a szobám ágyán elterülő JiMin.
-Nem vagyok nyuszi! Csak..mi van ha visszautasít? Nem akarom hogy rámenjen a barátságunk.
-Ki tudja? Lehet titkon csak arra vár hogy elhívd randizni.
-Biztos.-forgattam meg szemeim. Majd pont Ayami nézne egy olyan fiúra,mint én.
-Van egy ötletem. Mássz rá és ha zavarba jön,akkor tuti érez irántad valamit.-osztotta meg zseniális tervét.
-Hülye vagy? Mi vagyok én valami pedofil? Majd nem csak a lábam,de az arccsontom is meg lesz zuzódva,ha jól pofán ver.
-Akkor? Halálod napjáig azon fogsz rágódni,hogy mi lett volna ha?-ebben viszont igaza volt. Meg kellett tudnom,hogy mit érez irántam.
-Na jó. És mit vársz? Bicegjek el hozzájuk?-fél lábbal elég nehéz lenne Romeot játszani.
-Nem kell. Majd Ő elbiceg hozzád.-kacsintott és elővette a telefonját.
-Mit akarsz csinálni?-JiMin ötletei sosem sülnek el jól.
-Nyugi.-mondta,majd kisétált az ajtón. Azt hittem csak telefonál és visszajön,de nem így lett. Jobb ötlet híján elkezdtem film után keresgetni a neten. Letöltöttem a HeartStringst és azt kezdtem el nézni. Ott jártam,hogy Lee Shin megakarja csókolni a tanárnőt,mikor kopogtak.
-Gyere!-kiáltottam ki. Hallottam hogy nyitódik az ajtó,de nem néztem fel.-Remélem semmi őrültséget nem csináltál.-ha ez a barom ChimChim elmondta Ayanak,hogy mit érzek iránta,akkor kinyirom.
-Nem tudok róla.-szólalt meg Ayami(?). Felnéztem és tényleg Ő volt az.
-Hát te?
-Folyton ezt kérdezed,ha jövök hozzád. Zavar ha itt vagyok?
-Ja nem. Dehogyis. Épp filmet néztem.-próbáltam magam kimenteni.
-Oh mit nézel?-feküdt le mellém elég közzel. De persze csak azért,hogy lássa az ölemben lévő laptopot.
-HeartStrings.-feleltem zavartan.
-Szereted a HeartStringst?-kérdezte grimaszolva.
-Igen. Szerintem jó kis sori.-rántottam vállat.
-Elmegy,de van nála jobb.
-Például?-húztam fel szemöldököm.
-Boys Over Flowers.-felelte lelkesen. Legalább most már tudom mi a kedvenc doramája.
Na persze nem mintha bármikor is elmennénk együtt moziba vagy hasonló.
-Annyira nem jön be. Nem szeretem benne az F4-et.-húztam el a szám.
-Pedig Ők olyan helyesek.-mondta ábrándos arckifejezéssel.
-Szerintem meg az összes egy öntelt barom. Bár Miranda egész jó csaj.-vallottam be.
-Miranda? A kurvákra buksz?-kérdezte fintorogva.
-Akkor nem jönnél be.
-Mi?-nézett rám meglepetten. Ne mondjátok,hogy hangosan mondtam ki.
-Hu? Nem mondtam semmit.-hogy lehetek ekkora barom?-Akkor..ne nézzük ezt?-próbáltam terelni a szót.
-Felőlem nézhetjük.-indította el a filmet,majd a vállamra hajtotta a fejét. Zavarba jöttem,de próbáltam nem kimutatni.
-Rossz lehet neki.-szólaltam meg mikor egy ideje már néztük.
-Hm?-nézett fel arcomra.
-Lee KyuWoonnak. Tudja hogy akit szeret,az másba szerelmes.
-Igen. Nekem is szar érzés lenne,ha a barátom másba lenne szerelmes.-mikor kimondta a "barátom" szót úgy éreztem,mintha a szívem kihagyott volna egy ütemet.
-Neked..van barátod?-kérdeztem meghökkenve.
-Igen. Jövő héten lesz 3 éve.-mesélte boldogan. Hogy is gondolhattam,hogy egy ilyen lánynak nincs barátja? Én tényleg egy barom vagyok.
-És...szereted?
-Persze,hogy szeretem.-nevetett fel hülye kérdésemen.-Igaz mostanában kicsit olyan...-láttam rajta hogy elgondolkozik-furcsa.-mondta ki végül.
-Fur-csa?
-Igen. Tudod..néha úgy érzem,mintha titkolna valamit előlem. De lehet csak én vagyok paranoiás.
-És arra nem gondoltál hogy...
-Hogy megcsal? De. De én bízom benne és tudom hogy nem lenne képes rá.-válaszolta nem túl magabiztosan. Kiváncsi lennék ki az.
-Mindjárt jövök.-mondtam és lassacskán de feltudtam állni.
-Hova mész? Majd én idehozom neked.-ült fel rögtön az ágyon.
-A wc-t?-nevettem fel.-2 perc és itt vagyok.-amint beléptem a szobából nyílló fürdőbe,rögtön lecsúsztam a csempére.
El kell Őt felejtenem. Barátja van akit szeret és..nem akarom hogy miattam tönkre menjen egy 3 éves kapcsolat. A lényeg hogy Ő boldog. És ha Ő boldog akkor én is az vagyok. Ha ennek az az ára,hogy mással van,akkor legyen.
Nehezen de feltápászkodtam a hideg csempéről. Mikor benyitottam a szobába,AyaMi édesen szuszogott. Kikapcsoltam a filmet és én is befeküdtem mellé. Óvatosan öleltem magamhoz hátulról. Illatát mélyen eszembe véstem,hisz' ki tudja mikor lesz alkalmam újra ilyen közel kerülni hozzá. Hallkan kezdtem el dúdolni neki.
- Légy vele mindig boldog, hogy ne gondoljam meg magam
Még a legkevesebb sajnálat se maradjon benned
Élj boldogan, mintha irigykednem kéne
Légy olyan, mint a ragyogó ég, mint az a fehér felhő
Igen, mindig mosolyogj így, mintha semmi se történt volna...!

Telefon csörgésre ébredtem,majd éreztem hogy Aya felkel az ágyból. YongHwa elhallgatott és helyette az Ő hangját hallottam meg. Szemeim csukva tartottam,mintha aludnék.
-Igen?...Oh szia Szívem!...Rendben 20 perc és ott vagyok...Szeretlek. Csók.-köszönt el mire éreztem,hogy szememből egy könnycsepp szökött ki. Rátérdepelt az ágyra,felém hajolt és egy könnyed puszit nyomott arcomra. Ezután felállt és kisétált az ajtón. Egyre csak szavai vízhangoztak fejemben.

"Persze hogy szeretem."
"Nekem is szar érzés lenne,ha a barátom másba lenne szerelmes."
"De én bízom benne és tudom hogy nem lenne képes rá."
" Igen. Jövő héten lesz 3 éve."
"Szia Szívem"
"Szeretlek"

Aish! Ebbe belefogok őrülni!

-Na hogy ment?-jött be ChimChim Ayami távozása után úgy 1 órával.
-Rosszul.-húztam el szám szélét.
-Miért?-foglalt helyet ágyamon.
-Felhívta a pasija,hogy menjen haza.-forgattam meg szemeim.
-Mi?! Ayanak van...pasija?-kérdezte hitetlenkedve.
-Igen. Méghozzá 3 éves kacsolat.
-Úúú..ez nem kecsegtet túl sok jóval neked.
-Hát nem...-sóhajtottam.-Fel kellene adnom.
-Hülye vagy?! Nehogy már Kim TaeHyung útjába álljon egy kis ficsúr.
-Nem is tudom. Ha ezt a kis ficsúrt Aya tényleg szereti,akkor nem tudok mit tenni...
Azt hiszem bele kell törődnöm.

3. Fejezet

Ohayo!^^
Ezzel a résszel kicsit azoknak akartam kedveskedni,akiknek JungKook a biasuk.
Remélem tetszeni fog!(:
Jó Olvasást!♥
Xox,Ms.Bulletprof🔫

3. Nap

✅Hei Pov✅

Reggel úgy éreztem mintha valaki figyelne. Lassan,sűrüket pislogva nyitottam ki szemeim. Oldalra pillantottam ahol JungKookkal találtam szembe magam,akinek keze derekamon pihent.
-Jó reggelt.-mosolygott édesen és egy puszit nyomott az arcomra,amitől rögtön elpirultam.
-Édes vagy mikor elpirulsz.-kuncogott hallgan.
-Ya! Ne nevess ki!-fúrtam arcom a párnába.
-Jól van. Elviszlek reggelizni,csak ne durciz.-sétált a szekrényéhez.
-És ki mondta hogy akarok menni?-kérdeztem flegmán.
-Nem kell mondanod. Tudom anélkül is.-kacsintott,majd elkezdett öltözni ELŐTTEM.
-J-JungKook mit csinálsz?-takartam el rögtön szemeim.
-Felöltözöm? Neked is azt kellene. Van még ma pár dolgom .-közölte,miközben a tegnapi ruháim dobta hozzám. Úgy éreztem magam,mint egy olcsó kis ribanc akit az egy éjszakás kaland után kidobnak. Pedig mégcsak nem is történt köztünk semmi.
-Tudod mit? Nem kell hogy bárhová is elvigyél! Intézd csak az ügyeid. Nem akarom rabolni a drága időd.-mondtam gúnyosan,majd beszaladtam a fürdőbe. Gyorsan rendbe tettem magam. Mikor kiléptem az ajtón JungKook ott ült az ágyon. Dühösen téptem fel az ajtót,azonban Kook elkapta a csuklóm és neki nyomott annak.
-Engedj el. Ez fáj.-sziszegtem fogaim között,a csuklómra utalva.
-Rád mindig van időm. Ezt jól jegyezd meg.-suttogta ajkaimba majd végre elengedett. Kinyitotta az ajtót és kisétált rajta. "Rád mindig van időm." Ez meg mi a franc volt?
-Jössz már?!-kiáltott vissza félúton. Já! A francba ezzel az állandó parancsolgatás mániáddal! Biztos azért csinálja,mert a csapatban Ő a maknae és itt neki kuss van. Én viszont fiatalabb vagyok tőle és ezt piszkosul ki is használja. Hát ne rajtam éld ki a vágyaid Jeon JungKook! Mikor végre én is lebatyogtam a konyhába már a többiek lent reggeliztek.
-Jó reggelt.-köszöntek.
-Nektek is.-mosolyogtam kedvesen.
-Mehetünk?-kérdezte Kook. Már épp válaszolni akartam,mikor Ayami közbe szólt.
-Hova?-meresztette rám szemeit.
-Csak elmegyünk reggelizni.-Értem én hogy félt,de néha már túlzásba viszi. Tudok magamra vigyázni. -Nyugi. Maximum 2 óra és itt leszek. Addig elfoglalod Te magad TaeHyung Oppaval.-próbáltam lekenyerezni.
-Mi az hogy...-kezdte volna el mondani,ha nem ragadom karon Kookot és nem húzom ki a dormból. Egész az utca sarkig húztam magam után. Ki tudja? Ez a nő képes lenne követni minket.
-Te őrült vagy.-támaszkodott térdeire,hogy kifújja magát. Istenem. Így izzadtan még dögösebb...Aish! Hei mikre nem gondolsz? Állíts magadon!
-Tényleg illik rád a beceneved.-utaltam arra,hogy pár száz métertől így kivan.
-Hu?-nézett rám értetlenül.
-A süti. Tényleg olyan vagy,mint egy kis baba piskóta.
-Oh. Talán tehetnénk együtt a közös ügyért,hogy kicsit edzettebb legyek.-vette elő azt a bugyiszaggató mosolyát.
-Kösz. Kihagyom.-indultam meg a legközelebbi kávézóba.
-Várj már! Te meg hova mensz?!-kiáltotta utánam.
-Gyere már! Nem akarok éhen halni!-most visszakapod a reggelit. Meglátjuk ki fog kinek parancsolgatni.
Miután megérkeztünk a kávézóba helyet foglaltunk egy kis eldugott részen,ne hogy valaki felismerje.
-Sikerült választani?-jött oda egy 20-as éveit élő nő. Eléggé illegette magát Kookie előtt. Nem tudom hogy,mert felismerte vagy szimplán csak bejött neki,de borzasztóan idegesítő volt azzal a smink készlet fejjével.
-Igen.-szólaltam meg én,mivel JungKook mély letargiába volt esve a kis festett szőke miatt.-Egy tojás rántottát és egy pohár narancslevet.-mondtam műmosollyal.-Adam?-jeleztem Kooknak hogy ideje lenne megszólalnia.
-Ugyanazt.-tudod egyáltalán mit rendeltem vagy egy más világra képzelted magad közben? Azt hiszem a második.
-Rendben. Azonnal hozom.-nézett még utóljára kihívóan JungKookra,majd eltipegett magassarkúban. Ha tudtam volna hogy ezen a sarki kávézón tényleg sarkiak vannak,akkor inkább gyalogoltam volna még 50km-t a következőig.
-Látom elégedet vagy a kiszolgálással.-köszörültem meg torkom.
-Adam?-hagyta figyelmen kívül előző mondatom.
-Más nem jutott hirtelen eszembe. Szólítottalak volna JungKooknak? Akkor tuti lebukunk.-nem mondott semmit,csak dörmögött valamit az orra alatt.
Szerencsére nem az a nőcske hozta ki. Biztos csak a rendeléseket veszi fel.
-Ez..rántotta?-turkált a tányérában.
-Tudtam hogy a második.-mormogtam orrom alatt.
Miután befejeztük(JungKook kért mást.Nem találjátok ki kijött felvenni azt a rendelést is.),távoztunk a kávézóból és indultunk haza. Szerettem volna még vele maradni,de tudtam hogy Ayami így is ki fog nyírni. Elképzelem azt a döbbent fejét,mikor elhúztuk a csíkot.
-Mi olyan vicces?-nézett vigyorgó arcomra Kook.
-Semmi.-ráztam meg fejem,hogy elhesegessem Aya vicces képét.
-Azt mondtad edzettebb akarsz lenni.
-Uhum.
-Akkor mi lenne ha elkezdenénk?
-Én benne vagyok.-vigyorodott el. Biztos arra gondolt,hogy én "úgy" akarom edzeni.
-Remek. Akkor fordíts nekem hátat.
-Huh?
-Csak csináld!
-Jól van.-fordított hátat,mire én rögtöm ráugrottam.-Te meg mit csinálsz?
-Edzelek. Na gyerünk. Még ma haza akarok érni. Van még pár dolgom.-idéztem reggeli szavait.-És Ayami egyébként is már a koporsóm vixoltatja.
-Ez a nő egy kicsit fárasztó.-mondta majd megfogta két térd hajlatom alatt és elindultunk.
-Csak félt.-rántottam vállat.
-Tőlem?-nevetett fel.
-Igen...de te ugye.. nem lennél képes megbántani engem?
-Dehogyis. Te olyan vagy nekem,mint egy kis tesó. Egy húg akivel jól elvagyok. Nem tudnálak téged bántani.-magyarázta vigyorogva. Nem akartam elhinni,hogy miket mondott. "Mint egy kis tesó". Olyan vagyok neki,mint egy húg...
Bár azt mondtad sosem lennél képes bántani engem,most tudtodon kívűl mégis egy óriásit rúgtál belém..

2. Fejezet

2. Nap

Menjünk el hozzájuk!-jelentette ki határozottan.
-Végülis. Oké menjünk.-egyeztem bele,s már úton is voltunk a dorm felé.
Amint megérkeztünk rögtön becsengettünk. Minden egyes mp egy évezrednek tűnt. Végig azért imádkoztam,hogy ne legyen komoly baja egyikőjüknek sem.
Kook olyan,mintha az öcsém lenne. JiMin és Nami a védelmező apa. Jin a féltő báty. Hoseok aki mindig mosolyt tud csalni az arcomra nem számít mekkora szarban vagyok. TaeHyung pedig...Ő a legjobb barátom. Neki bármit elmondhatok. Meghallgat és megért. Belegondolni sem merek,hogy mi lenne velem nélkülük.
-Oh..elfelejtettünk szólni igaz?-vakarta meg tarkóját zavartan az ajtót nyitó személy.
-Hol van JungKook?-rontott be rögtön Hei.
-Gyere be.-mondta Jin és én is besétáltam a lakásba. Bár én nem löktem fel szegényt.
-A portás azt mondta hogy valamelyikőtök rosszul lett.-fordultam zaklatottan felé.
-Hát öhm TaeHyungnak..
-Mi van vele?-hűlt meg a vér is bennem. Elképeztő hogy milyen reakciót képes kiváltani belőlem...
-Semmi komoly,csak valószínüleg kificamodott a bokája ezért haza hoztuk. De az orvos nem sokára itt lesz,hogy megvizsgálja.-amint kimondta ezeket a szavakat,mintha egy kőszikla szakadt volna le a szívemről. Az az öreg Kiosuko szépen ránk hozta a frászt. "Ölben vitték ki. Lehet hogy elájult." Megtanulhattam volna már,hogy mindig eltúlozza a szituációkat.
-Felmehetnék hozzá?-kérdeztem bizonytalanul.
-Persze. Gyere erre van a szobája.-indult meg előre. Most vettem csak észre hogy Hei meg eltűnt. Remélem nem JungKook körül lebzsel. Imádom Kookot,de tudom hogy Hei csak egy éjszakára kellene Neki és nem akarom hogy összetörje Őt. Hein látszik hogy tényleg szereti JungKookot,de tudom hogy ez soha nem fog viszonzásra találni.
-Itt is vagyunk.-állt meg hirtelen előttem,mire én szépen neki mentem.
-B-bocsi.-kértem rögtön elnézést,mire csak halványan elmosolyodott.
-Egyedül van. Nyugodtan bemehetsz hozzá.-hagyott ott utolsó mondatával. Remegő(?)kezekkel nyúltam a kilincs felé. Mi a franc van veled Ayami? Csak egy barátodhoz jöttél látogatóba. Miért érzel így? Nagy levegőt vettem és bekopogtam.
-Gyere!-hallottam szinte azonnal a választ. Immáron tényleg lenyomtam a kilincset és benyitottam a szobába. Jinnek tényleg igaza volt. Egyedül volt a szobában. Lába fel volt póckolva párnával és valami hülye sorozatot bámult a TV-ben,miről le sem vette a szemét,csak akkor mikor leültem az ágya melletti székre.
-Ayami.-nyíltak el egymástól ajkai.-Hát Te?-kérdezte már mosolyogva.
-Talán nem látogathatom meg az egyik legjobb barátom?-rántottam vállat.
-De. Dehogynem. Ne haragudj a próba miatt. Igérem hogy minél előbb bepótoljuk. Biztos dühös voltál hogy nem szóltunk és hiába kellett bemenned,csak minden olyan gyorsan történt és megfeledkeztünk a próbáról,de...
-Nem voltam dühös.-szakítottam félbe hallgan,mire értetlenül nézett rám. Máskor azért is egy sárkány vagyok,ha késnek 20 percet,de ez más helyzet volt.
-Aggódtam érted.-folytattam hallgan,de ezúttal nem néztem rá. Valamiért lángba borult az arcom és nem akartam hogy lássa,mennyire zavarba hozott. Mi ütött belém? Természetes hogy aggódom egy barátomért. Miért hoz ennek bevalássa ilyen kellemetlen helyzetbe?
-Te agódtál..értem?-nyomta meg az "értem" szót.
-Nem! Vagyis..értetek és..nem érted.-magyaráztam zavartan.
-Oh..értem.
-Mond hogy van nálad kulcs!-rontott be hirtelen Hei,ezzel megszakítva a kínossá vált szituációt.
-Milyen kulcs?-értetlenkedtem.
-A ház kulcs. Na vajon milyen kulcs?-mondta gúnyosan. Egy házban élünk. Elkezdtem kutakodni a zsebeimben,de nem találtam. Biztos a táncteremben hagytam.
-Nincs. De neked is van kulcsod.-rántottam vállat. Majd holnap ha kinyított a cég,akkor bemegyek érte. Addig meg használjuk az övét. Nem tudom miért van ennyire kiakadva.
-Nem. Nekem nincs. Elhagytam. Nem emlékszel?-magyarázta idegesen.
-Mi van?! Akkor mi most...
-Kicsuktuk magunkat.-vágott 'na- végre-hogy-leesett' fejet. Super. Ezt szépen megcsináltuk.
-Aludjatok itt.-mondta TaeHyung.
-Mi? Nem. Nem akarunk zavarni.
-Nem zavarnátok.-szólalt meg JiMin Hei háta mögött,mitől szegény lány kisebb szivinfarktuson esett át.
-Igaz csak TaeHyungnál van hely és JungKook-ahnál,de végülis..ti is ketten vagytok.
-És én szívesen fogadok bármikor szobatársakat.-nézett JungKook huncut mosollyal Heire. Hei szemkontaktuson keresztül próbált üzenni hogy maradjunk. Ezt még megfogom bánni esküszöm.
-Rendben.-egyeztem bele. Hei arcára egy gigantikus mosoly csúszott és ha nem lettek volna itt a többiek biztosra vettem volna hogy hálálkodva borult volna a karjaimba.-De! Azt még hozzá teszem,hogy csak aludni fogtok. Egymáshoz sem érhettek!-figyelmeztettem Őket.
-Jaj Ayami-ah azt ne mond már hogy Oppával Ti csak aludni fogtok.-forgatta meg szemeit a kis maknae.-A lába tört el és nem az.-vigyorgott perverzen.
-JungKook! Ne legyél szemtelen.-dorgáltam meg miközben próbáltam nem hasonlítani egy paradicsomhoz.
-Megjött az orvos!-kiáltott fel Jin mire mindenki eloszolt a szobából velem együtt.
A lépcsőn tartottam a többieket követve,mikor valaki elkapta a csuklóm és arébb húzott.
-Mondtam már hogy imádlak?-kezdett el ölelgetni Hei.
-Említedted már. De elengedhetnél,mert mindjárt megfojtassz.-sziszegtem levegő hiánnyal.
-Oh bocsi.-engedett el rögtön.
-De amit mondtam. Ahhoz tartsátok magatokat.-mondtam fenyegetően.
-Persze Anyuci. Úgy lesz.-forgatta meg szemeit. Tudom hogy nem vesz komolyan. Hiba volt itt maradnunk.

*15 perccel később*

-Az orvos szerint kibicsaklott. 1,5 hét körülbelül és rendbe jön. Azt ajánlotta hogy addig bihentessem. Begipszelni nem kell,csak befásliszta.-magyarázta az orvos utasításait miután lelépett.
-Akkor nincs semmi komoly baj. Ennek örülök,de én eléggé elfáradtam úgyhogy én most elmennék lefeküdni.-mondta egy nagy ásítás után Nami. Lassan a többiek is mind elhagyták a 'beteg szobát'. Csak én és Tae maradtunk a szobában.
-Én most elmegyek zuhanyozni,ha nem haragszol.
-Persze menj csak.-a fürdő a szobájából nyílt. Szerencse. Várhattam volna a soromra 8 ember után,ha csak egy közös fürdő lett volna. Gyorsan levetettem magamról a koszos ruhákat. Miután kész lettem magamra tekertem egy kendőt. Akkor esett le a tantusz...nincs nálam váltó ruha.
-Öhm TaeHyung. Kölcsön tudnál adni egy pólót?-léptem be vörös fejjel. Ez aztán a ciki helyzet. Ha azt hittem ma már nem tudok tőbbet lefőni a TaeHyungos aggódtam érted beszélgetés és JungKook-ah beszólása után,akkor nagyot tévedtem. Csak legyen már vége ennek a lehetetlen napnak.
-Persze.-állt fel.
-Feküdj vissza!-rivaltam rá rögtön.
-Nyugi. Két lábom van és csak az egyik sérült.-kezdett el fél lábon bicegni.
-TaeHyung én is ki tudom venni.-mivel nem vette fel szavaim,gyorsan elé álltam és melkasától fogva kezdtem az ágy felé tolni,azonban Ő megbotlott az ágy sarkában,hátra esett én pedig egyenesen rajta landoltam. Ez is tényleg csak én lehetek! Aish! Valaki ásson el de jó mélyre. Nem csak az én hanem az Ő arca is lángolt.
-Ayami! Köl...oh-hőkölt vissza az ajtóban álló lány.-Bocsi. Nem akartam megzavarni semmit.-vigyorodott el sokat sejtően.
-Mi? Hei ez nem az aminek látszik!-szálltam le rögtön TaeHyungról.
-Aha én meg hülye vagyok mi? Mindegy nem szerétnék tovább zavarni. További szép estét.-zárta be maga után kuncogva az ajtót. Remek. Amilyen nagy szája van holnapra az egész Bangtan dorm erről fog beszélni. Egy olyan dologról,ami meg sem történt! Istenem mit ártottam én Neked hogy így sújtasz?
-Én most kiveszek egy pólót,felöltözök,majd mintha mi sem történt volna elalszunk.-mondtam lassan a padlót pásztázva. Kivettem egy sima fekete pólót és bevonultam vele a fürdőbe. Gyorsan magamra rángattam és visszamentem. TaeHyung már aludt. Hallgan befeküdtem mellé és a lehető legtávolabb próbáltam húzodni tőle. Már félálomban voltam,mikor éreztem hogy magához húz. Sem erőm,sem kedvem nem volt ellenkezni így karjaiban léptem át az álmok kapuját...

1. Fejezet

Annyeong!
Meghoztam az 1. Fejezetet!^^
1 comment után jön a kövi!
Jó olvasást!^-^
Xox,Mis Bulletprof🔫

1.Nap

-Kellett neked annyit készülődned!-hibáztattam késésünkért Heit.
-Ó de olyan ritkán látom Kookot.-vágott szontyoli képet.
-Hey!-álltam meg a táncterem ajtaja előtt,mire rám kapta a fejét.-Már mondtam neked hogy JungKookot hagyd!-szóltam rá komolyan.
-De Te úgyis öreg vagy hozzá most mit drámázol?
-Na ácsi! Te is tudod hogy Kook olyan mintha az öcsém lenne szóval ne képzelj bele többet!
-Na persze.-dünnyögte orra alatt.
-Mondtál valamit?
-Semmit.-vette elő műmosolyát.
Vettem egy nagy levegőt és lenyomtam az ajtó kilincsét. Tudtam hogy a srácok irtó dühösek lesznek. Folyton én papolok nekik a pontosságról,most pedig tessék. Mi késünk el. Mikor benyitottam fel voltam rá készülve,hogy most letámadnak de ehelyett csak az üresen kongó terem tárult elénk. Igaz hogy állandóan elkésnek,de ennyit sosem szoktak.
-És ha Kook rosszul lett?-kérdezte aggódó hangon. Egy pillanatra nekem is átfutott az agyamon,hogy Kookkal,Jinnel vagy valamelyiköjükkel történt valami,de rögtön el is hesegettem ezt a gondolatot.
-Nem kell rögtön a legrosszabbra gondolni. Biztos mindjárt itt lesznek. Addig segíts kipakolni.-kezdtem el kutatni a CD után a táskámban.

Már mindennel készen vagyunk.
Kipakoltunk,átöltöztem tánc ruhába,végig gondoltam legalább 100x a koreot és már háromnegyed órája el kellett volna kezdenünk a próbát,de a srácok még mindig sehol. Már én is kezdek komolyan aggódni. Csak ne legyen igaza Heinek.
-Na jó!-pattant fel ülőhelyéről.-Én nem fogok itt ölbetett kézzel ülni. Jössz vagy maradsz?-sétált az ajtóhoz.
-Hova akarsz menni? Azt hiszed ebben a bazi épületben olyan könnyen megtaláljuk Őket?
-Szarom le!-csattant fel.-Jössz vagy nem?-kérdezte türelmetlenül.
-Menjünk.-álltam fel.-És hol kezdjük?
-Először az öltözőjüknél.-indult el az említett helység felé.
-Várj már!-szóltam rá.-Legalább kopogj!-ki tudja ki van éppen félmeztelenül? Persze hogy nem hallgatott rám,-mint mindig-kopogás nélkül rontott be,azonban az öltöző üres volt.
-Telefon?-kérdezte. Elővettem a zsebemből,de az full le volt merülve.
-Tiéd?-mutattam felé a lemerült telefont.
-Nincs nálam.
-Akkor mi legyen?
-Nem tudom.-sóhajtott.
Ott ültünk az Entertainment egyik folyosóján teljesen tanácstalanul. Ha nem is tudtak volna valamilyen oknál fogva eljönni,akkor előre szóltak volna. Mindig így tettek ha nem tudtak eljönni.
-A portás!-kiáltott fel hirtelen Hei.
-Mi van?
-A portás megtudja nekünk mondani hogy egyáltalán bejöttek-e.-mondta és már ott sem volt. Gyorsan felpattantam és futottam utána.
-Kiosuko!-kiáltottunk az épp helyét elhagyni készülő portás felé,mire az visszafordult és bevárt minket.
-Nem..nem látta ma bejönni a Bangtant?-kérdeztem levegő után kapkodva.
-A BTS-t?-kérdezte.
-Igen.
-De. Bejöttek ma,viszont az egyik taggal történt valami baj,ezért kis idő után már távoztak is.
-Milyen baj?-kérdeztem remegő hangon.
-Csak annyit láttam hogy az egyik fiatal Úrt,ölben vitték ki. Hogy azért,mert elájult vagy rosszul lett nem tudom.
-Értem. Köszönjük.-húztam ki magam után az épületből Heit.
-Ugye...nem Kookkal történt valami?-kérdezte még mindig lesokkolva.-Ugye nincs semmi baja?-csúszott le lassan a betonra.
-Nem tudom.-suttogtam,s éreztem hogy egy könnycsepp gördül le az arcomon.

ÚJ BLOG!

Ohayo!^^

Mivel nem volt nagy érdeklődés a blogom iránt,ezért újat kezdek! Ugyanezen az oldalon! A történet címe 42Days lesz ami 42nap-ot jelent,vagyis 42 rész-ből fog állni. Ezt a storyt már egyszer elkezdtem írni csak a régi telefonomon voltak a részek ami elromlott,magyarul az egész odalett.😅😅
A történet középpontjában most is ugyanúgy TaeHyung fog állni. Az eredeti felállásban csak TaeHyung és Kookie szerepelt a közepe felé,de most az egész Bangtan szereplője lesz a blognak.😊
Ha lehetséges még ma kirakom az 1. Fejezetet!😃
Remélem sokan fogtok majd olvasni!🙆
További Szép Napot!😉
Xox,Mis Bulletprof🔫